1. Ki is a tenyésztő valójában?

Egy tévhitet szeretnék eloszlatni, mely igen erősen él ma a köztudatban. Sokak fejében a tenyésztő, a tenyésztés fogalma nem teljesen van helyén. Lehet ez félreértésből, tájékozatlanságból, vagy bármely más okból. De kezdjük mindjárt az elején. A tenyésztéshez nyílvánvaló módon kell egy nőstény és egy hím. Könnyen belátható, hogy ennek a minimális feltételnek teljesülnie kell, hogy létre jöjjön bármiféle tenyésztés. De azért a tenyésztéshez ennél jóval több kell. Nem árt, ha van a tenyésztendő fajtával kapcsolatban némi felelősségtudat, fajtaismeret, a standard ismerete és némi genetikai ismeret. A standard határozza meg nagy vonalakban, milyen kritériumok szerint kell tenyészteni, illetve az adott fajta milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen ahhoz, hogy a fajta megfelelő minőségű egyede lehessen. A tenyésztőnek pedig a feladata nem más, mint a fajta nemesítése és nem szaporítása. A fajta nemesítése fogalom pedig a minél jobban a standardban foglaltakhoz közelítő, minél egységesebb, jobb minőségű görények létrehozása mind küllemben, mind egészségileg és viselkedésformákat tekintve. Ettől nemesedik egy fajta. Ez nagy körültekintést és odafigyelést igényel az utódokra ahhoz, hogy tudja a tenyésztő, jó úton jár-e, vagy a párosítás nem hozott megfelelő eredményt a fajta szempontjából. Egy párosításról csak akkor derülhet ki, hogy jó, vagy sem, ha kipróbáltuk. Ez a komoly tenyésztők körében alapszabály. Hiába tökéletes az adott egyed, egy hím, vagy egy nőstény, nagyon függ a származásától, vonalától, hogy milyen utódokat fog örökíteni, mennyire lesznek egységesek, jó típusos kisgörények. Minél hasonlóbb a szülők vonala, és minél jobban közelít a standerdhez, annál tökéletesebb utódokra lehet számítani. Ez persze igen komoly körültekintést igényel. Ezért fontos a görények rokonságának, felmenőinek, testvéreinek megismerése is, azok betegségei, hibái, hogy tudjuk, mire számítsunk, mit örökíthet majd az adott vadászgörény, és ez alapján eldönthessük, létrehozzuk-e a párosítást, vagy sem.

Ezért aztán aggasztó az az elterjedt igen téves nézet, miszerint ha valaki tenyészteni akar, elég, ha vesz egy szép nőstényt és egy szép hímet. Majd amíg azok ki nem öregszenek, ezt az egyetlen párosítást ismételgeti. Gondoljuk csak végig: mi van, ha a két vonal, amit vásároltunk, nem passzol? Nem születnek szép, egészséges utódok, vagy egy alomban csak 1-1 kölyök lesz elfogadható minőségű? Akkor a többi gyengébb minőségű, beteg, vagy betegséget hordozó kisgörénnyel évekig elárasztjuk a piacot? Majd mások ugyanilyen elképzelések szerint vezérelve ezekkel a kölykökkel tenyésztenek tovább? Ugye belátható, mennyire káros folyamat ez a fajta szempontjából hosszú távon? De tegyük fel, szuper párt sikerült vásárolnunk. Tökéletes kölykök, nagy siker. Ebből a párosításból kb. 4-6 éven keresztül ontjuk az egyforma genetikájú, egyforma származású kölyköket. Ez sem szerencsés, hiszen a fajta szempontjából túl sok egyed lesz egymás rendkívül közeli rokona, magas lesz a fajta beltenyésztettsége. Ez pedig mindig egészségi, immunrendszeri leromlással jár.

De akkor hogyan tovább? Ki is az igazi tenyésztő?

Az, akinél a nőstény van, vagy az, akinél a hím van? Nyílván az a tenyésztő, aki nőstényt tart. Hiszen ő fogja a kennel nevet kiváltani, nála születnek a kölykök, ő neveli fel őket, ő adja el és ő fogja figyelemmmel kísérni további sorsukat. Ezért az ő felelőssége és feladata olyan hímek felkutatása, akik tenyésztői szempontjainak leginkább megfelelnek, egészségesek. A hím tulajdonosok ezért ilyen értelemben nem tenyésztők, nem felelősek egy alom lehozataláért, minőségéért. Az ő felelősségük odáig terjed, ha tudott, hogy a hím genetikailag öröklődő betegséget hordoz, ne fedeztessenek vele. Az már azonban a nőstény tulajdonos felelőssége, ha ellenőrizhetetlen minőségű hímmel fedeztet. Az alom létrejöttének felelőssége az övé. Nyílván a kisgörényekből származó bevétel is, hiszen a költségeket is mind ő viseli. Ezért a nőstény tulajdonos a tenyésztő. A tenyésztő folyamatosan keresgél a hímek között. Figyeli a vonalakat, az esetleg kiszemelt kan korábbi utódait. Ezek alapján mérlegel és dönt egy párosítás létrehozásáról. Esetleg egy-egy jobban sikerült kölyköt visszatart tovább tenyésztésre, akár úgy, hogy magánál tartva, akár úgy, hogy tenyésztői szerződéssel eladva. Majd ehhez az új kisgörényhez újabb hímeket keresve újabb almokat hoz le. Ez nagyon nagy munka és elhivatottság. Kell hozzá a fajtával szembeni rajongás, hogy fajta szempontjából tudja döntéseit meghozni. Tehát a fentiek alapján könnyen belátható, hogy a tenyésztőt a szaporítótól egy alapvető dolog különbözteti meg, mégpedig a MOTIVÁCIÓ. A tenyésztő a fajta szempontjait tartja szem előtt, elsősorban a fajta érdekeit mérlegelve hozza meg döntéseit, míg a szaporító saját anyagi, egzisztenciális, illetve érvényesülésvágyból fakadó érdekeit helyezi mindig előtérbe. Nála nem számít, mi lesz a görényekkel 10 év múlva. Nem fontos, hová kerülnek a kölykök és milyenek lettek. Ez az irányultság aztán meghozza gyümölcsét és sajnos nagyon erősen rányomja bélyegét az állományra.

Hogyan születik a tenyésztő?

A dolog általában úgy kezdődik, hogy az embernek lesz egy görénye, akit nagyon szeret. Aztán szép lassan elkezdi szeretni az egész fajtát, mert rájön, hogy ez az állat a legszebb és legjobb társállat a világon. Nem túlzás, ez az összes görénynél így van. Aki nem így áll hozzá, sosem lesz tenyésztő. Aztán kíváncsiságból elmegy kiállításokra, találkozókra, ahol megismeri az állomány többi egyedét is és szép lassan felismeri, hogy az övénél sokkal szebbek és jobbak is vannak ebben a fajtában. Felmerül benne a vágy, de jó volna számára is egy ilyen nagyon szép és egészséges görény. Ennek érdekében még többet jár tenyészetekbe, hogy még jobban beleássa magát a fajta minden részletébe. Megismeri a görények színe-javát, a fajta iránti elvárásokat, tenyésztőket, a standard kis- és nagybetűs részeit, a görényeket terhelő betegségeket, és azokat az apró fortélyokat, szabályokat, amiket írva és mondva sem lehet megtalálni. Kellő ismerettel és tapasztalattal a háta mögött felébred benne a tudás iránti tisztelet, és az érzés, hogy hiába keresgéli, még mindig nem találta meg a tökéletes görényt, és elhatározza, hogy ő bizony megpróbál közelebb jutni a tökéleteshez, ő jobbat és szebbet fog tenyészteni, mint elődei, erősen él benne az elszántság, hogy megmutassa a világnak, milyen is az igazi, küllemben is jellemben is a fajtáját méltán képviselő vadászgörény. Ha áldozunk egy kis időt a tenyésztővel való beszélgetésre, hamar kiderül a kisgörények mögött rejlő érdekeltség, a fajta ismerete,szeretete és a hozzáértés. Így már sokkal könnyebben eldönthetjük, bízhatunk-e jövendőbeli kölykünk származásának minőségében, egészségében, vagy saját érdekünkben álljunk tovább. Nyújt-e a tenyésztő személye egyfajta garanciát arra, hogy azt kapjuk, amit valóban szeretnénk. Ez azt hiszem, megéri mindenkinek a pillanatnyi többletráfordítást.

2. Párkeresés

Bizony nem könnyű eset. Embernél sem, hát még görénynél!

De miért is keresünk párt a görényünknek?

Tenyésztő
A minőség javítása érdekében keres a nőstényéhez megfelelő hímet.

Szaporító
Mert el akarja adni a kisgörényeket.

„Akarok 1 almot gazdi”

Többnyire fogalma sincs mit vállal, de azt hallotta, hogy mindenképp szülnie kell a nőstényének.

Mik a fedező hím kiválasztásának szempontjai?

Tenyésztő
A fajta és a nőstény őseinek ismeretében egy olyan hím kiválasztása, aki várhatóan a legjobb külső és belső tulajdonságokat fogja átadni a születendő kölyköknek.

Szaporító

Szempontok? Legyen képes a kölyöknemzésre…de az sem árt ha érdekes a színe, mert akkor drágábban adhatja el...

„Akarok 1 almot gazdi”

Közel legyen és olcsó legyen.

Hogyan kerülhetünk kapcsolatba a fedezőhímmel:

Tenyésztő
A fajtát és képviselőit, ezek tenyésztői és tulajdonosait jól ismeri akár hazai vagy külföldi kiállításokról, találkozókról, akár az internetről. Ezek alapján könnyen kapcsolatba léphet velük, biztosan sokakkal baráti vagy legalább levelezőkapcsolatban van. Kiváló minőségű görényei alapján őt is ismerik a fajta elhivatottjai. Ezért a hím tulajdonosok szívesen fedeztetnek neki.

Saját hímjei is egészségesek, bizonyították már, hogy az állományt minőségileg javíthatják.

Szaporító
Többnyire van saját fedezőhímje, nemrég vette a vásárban, kicsit harap, kicsit hibás, de Istenem, mégiscsak hím…

„Akarok 1 almot gazdi”

Hirdetésekből keresgél (lehetőleg minél különlegesebbnek tűnő hímet), esetleg az egyik ismerősének a hímje épp ivarzik, hát nosza…

Hogyan zajlik a fedeztetés?

Általában a nőstényt viszik a hímhez.

Tévhitek a görények pároztatásával kapcsolatban:

Sokszor halljuk, hogy a nősténynek egyszer szülnie kell, különben megőrül.

Erre teljesen egyértelmű a válasz: NEM!

A görény nem ember, nincsenek emberi érzései, nem fogja el vágyódás egy kölyök láttán és nem képes hosszú éveken át nevelgetni és a gyerekeit. Az anyai ösztönt előidéző hormonok a szoptatás után kiürülnek a szervezetéből, a saját kölyke ugyanolyan lesz számára, mint bármelyik másik görény.

Másik nagy érv, hogy "a görényem nagyon szerelmes és már kellene neki egy társ".

A görények nem ismerik a szerelem érzését, ez kizárólag emberi tulajdonság. A hím görényeket kizárólag a hormonok hajtják affelé, hogy minden tüzelő nőstényre ráugorjanak. A legszebb azonban, mikor ezt hallani: szeretném ha a görényem élvezné a szexet.

Hát ez nem fog összejönni! A szexuális élvezet kizárólag a főemlősök kiváltsága. A görények számára a nemi aktus kifejezetten fájdalmas, kellemetlen feladat. Hogy mégis keresik az alkalmat, azért csak a fajfenntartásért felelős hormonok a felelősek.

Aki kisgörényeket szeretne vállalni, mindenképpen végig kell gondolnia a következőket:

Miért szeretnék kölyköket?

Ha a válasz, hogy hát mert olyan aranyosak, meg mindenkinek lenne gazdája, akkor az ügy eleve halálraítélt. Gondolja végig, hogy évente hány kölyök került a menhelyekre vagy az utcára. Ezek a szegények mind úgy kezdték, hogy ők is igen aranyosak voltak és még gazdájuk is került egy időre.

Mit tudok nyújtani a kölyköknek?

Ehhez tisztában kell lenni egy alom felnevelésének költségeivel. Először is a megfelelő nőstényre van szükség, aki a fajta reprezentánsa. Aztán a megfelelő fedezőhím sem olcsó mulatság. Jobb esetben csak egy kisgörényt vagy annak árát kérik, természetesen csak akkor ha a hím gazdája úgy gondolja, hogy az Ön nősténye megfelel a tenyésztési elvárásoknak. És még egy szem kölyök sem született!! Ha megszülettek, biztosítani kell nekik a megfelelő "hálószobát". Aztán az oltásokat, a féreghajtást, a chipezést és nem utolsósorban a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot.

Hova kerülnek a kölykök?

Egy alom létrehozása elsősorban a fajta nemesítését kell, hogy szolgálja. Ezért értelemszerűen mindenki magának tenyészt, tehát hogy a legjobb kisgörényt megtartsa. A fennmaradó néhány görinek pedig olyan helyet kell keresni, ahol évekig nyomon követhető a sorsa. Úgy gondolja, hogy Ön mindezeket biztosítani tudja? Biztos? Jól végiggondolta? Még egyszer átolvasta?

Ha mégis kétségei merülnének fel, kérjük, hogy várjon még néhány évig és tanulja ki ennek a csodálatos hivatásnak minden csínját-bínját!

3. Mikor nem tenyésztő a tenyésztő?

Ez nem egy találós kérdés, hanem nagyon is valóságos probléma. A válasz: amikor szaporító.
Na de ugyan melyik szaporító vallaná magát annak? Ha a szomszéd Aladár bácsit kérdezzük, aki egyszer kapott egy akárhonnan jövő állítólag „jóminőségű” vagy „vérfrissítésre alkalmas” nőstényt és beszerzett hozzá egy kereskedésből vagy börzéről egy kb. ugyanolyan hímet, és azóta minden évben leelleti a nőstényét, na, ő ugyanúgy tenyésztőnek fogja mondani magát...

De akkor mégis, hogyan különböztessük meg a mezei szaporítót (productis vulgaris) a valódi, igazi Tenyésztőtől (productus standardus)?
Segítségül pár alapvető szempont, hogy az egyszerű halandó is különbséget tudjon tenni, és ne dőljön be az „Én már húsz éve görényezem, nekem ne mondja meg” szövegeknek.

Túltüzelt nőstény: Az új tulajdonos hiányos tájékoztatásának eredménye.

Megjegyzés:
A megfelelő kisgörény kiválasztásához az első lépés, hogy utánaolvasunk igényeinek, majd az, hogy honnan is hozzuk el a kölyköt. Sok hirdetést olvashat szebbnél-szebb kölykökről, de ezek egy részében megtévesztik a vásárlókat, akik csak később jönnek rá, hogy a drágán vett görény beteg, viselkedése vagy a külleme nem felel meg a fajtaleírásnak. Ön természetesen akkor jár a legjobban, ha körültekintően választja meg a tenyésztőt, és így elkerüli a későbbi problémákat.

Gondolta volna, hogy ebben egy görény töltötte az életét?

És higgyjék el, ez csak egy rövid kivonat abból, amivel egy szaporító elő tud rukkolni.
Ne tévessze meg Önöket, ha mézesmázos vagy látszólag szereti a görényeit. Ha a görényei is szeretik őt, az már jelent talán valamit.

Lehet, hogy első ránézésre olcsóbb egy származási lap nélküli, szaporított kisgörény, de lehet, hogy pár éven vagy akár hónapon belül a vételár sokszorosába fog kerülni az orvos. Megtéríti-e majd ezt Önnek a szaporító? Egy tenyésztő garanciát vállal arra, hogy a görény, ha genetikai betegséget hordoz, akkor visszavásárolja vagy visszafizeti a vételárát. Megteheti, hiszen a görényei nagy valószínüséggel egészségesek maradnak. De próbáljon csak ilyen szerződést kérni egy szaporítótól!

                                                            Kölyök deformált végtagokkal...

NE HAGYJA MAGÁT ÁTVERNI!
Az olcsó görény a legdrágább!
Ha Önnek nem fontos a származás, akkor ne a szaporítók pénztárcáját hízlalja, hanem válasszon menhelyről ivartalanított görényt házikedvencnek!

És egy végső jótanács:
Jusson eszébe, hogy a görényt 7-10 évre veszi, ezért csak akkor vágjon bele , ha az Ön életvitelének, elképzeléseinek megfelel. Tartsa szem előtt, hogy a görénynek vannak igényei, és ezzel kapcsolatos kiadások.

Kell-e ivartalanítani?

Jelenleg Magyarországon a hobbi célból tartott háziállatok ivartalanítása nem bevett szokás. Bármely társadalmi rétegben megkérdezünk valakit miért nem ivartalanítja kis kedvencét, hasonló válaszokat kapunk: nem természetes, neki is jár egy kis élvezet, el fog hízni, nem akarom megcsonkítani, nincs rá anyagi keret, olyan édesek a kölyökállatok. Nőstény állat esetében még további tévhit, hogy szükséges ivaréretté válnia, de a legjobb, ha az első alom után ivartalanítják.

Nézzük sorra ezeket az érveket!

Mítosz: Az ivartalanítási műtét nagyon sokba kerül. (A görények ivartalanítása általában 5 000 és 25 000 forint között van, mely területenként változhat némileg az ország egyes pontjain. Budapesten és nagyvárosokban drágább.)

Tény: Az állat életében egyetlen alkalommal kell a beavatkozást elvégezni. Ha belegondolunk, a megelőzhető balesetek, sérülések, daganatos betegségek kezelése során felszámolt összeg ennek sokszorosa. Az utódok felnevelése, oltatása, féregtelenítése legalább nyolchetes koráig, egy kisgörényre számolva, minimum 20 000 Ft. Az ivartalanítás díja ezzel szemben egyszeri és egy életre szól! Jobb nem sorolni azokat az eseteket, ahol a megszületett kisállatok nem járnak kiadással…  

Mítosz: Az ivartalanítás lustává és kövérré teszi az állatot.

Tény: Görényekre ez nem igaz. A hímek többnyire veszítenek súlyukból, míg a nőstényeken nincs különösebb változás.

Mítosz: Legalább egyszer hagyni kell szülni őket ivartalanítás előtt.

Tény: Semmilyen átgondolt, biológiai alapja nincs ennek az állításnak. Nem kell, hogy megszüljön, nem tudatosul bennük az „anyaság öröme”, az ösztöneiktől hajtva párzanak és gondozzák kicsinyeiket, majd később ugyanígy, érzelgősségmentesen verik el őket a maguk közeléből. Sajnos nagyon jellemző, hogy a gazdák szórakoztatónak tartják a kisgörényeket, aztán amikor megnőnek, már csak koloncok. Egy állat élete nem játékszer, nem lehet eldobni, ha megunjuk. Sokan megteszik, de mindenkit arra kérünk gondolja végig, mielött kedvtelésből szaporítja kedvencét, kedvenceit! Lehet, hogy még jó gazdát is talál nekik ideig-óráig, de annyi rossz sorsú állat van, amelyik már megszületett. Sőt, a fiatal állatokkal sok gond is jár, nem szobatiszták, szétrágnak, tönkretesznek dolgokat, és gondos gazda jelentős összegeket költ oltásaikra, féreghajtásukra. Nagyon sok egy-két év körüli állat válik gazdátlanná, nőstényből is rengeteg, miután vemhes lett…

Mítosz: Az ivartalanítás megtöri az állat lelkét.

Tény: Az ivartalanítás semmilyen negatív hatással nem lesz az állat lelkére, pszichés állapotára. Az ivartalanítás a szaporodási szervrendszerre hat: megelőzi a későbbi nemkívánatos kölyköket és azok elpusztítását vagy menhelyre kerülését.

Mítosz: Találunk a kölyköknek barátságos otthont, szerető gazdit.

Tény: Sajnos azoknak a szerető gazdiknak, és meleg otthonoknak a száma elhanyagolható lehetőség a nemkívánt kölykök számához viszonyítva, akiket kidobnak, kihajítanak, elaltatnak évente. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy az általunk elajándékozott kölykök nem jutnak szintén erre a sorsra, hiszen legyen az bármi, a könnyen szerzett könnyebben elvész és kevesebb fejtörést okoz. Jelen esetben azonban élőlényekről van szó. A kölyökként gazdához kerülő kisgörik nagy része előbb-utóbb lapátra kerül.... Csak kevesen halnak meg öreg korukban ugyanott, ahova kölyökként kerültek...

És hogy „nem temészetes”?

Ki kérdőjelezi meg, hogy adjon-e enni kedvencének? Pedig az sem természetes. Mióta eszik tápot, konzervet, ember által főzött ételt egy állat? Vajon a lakásban, kertben tartás és ennyi állat kis helyen tartása természetes? Évente milliós mennyiségű állat síntértelepre kerülése, elaltatása természetes?

Sajnálatos, hogy sokan, éppen "állatvédelmi megfontolásból" ellenzik görényük. Vajon számolnak-e azzal, mennyi fájdalmat és szenvedést okozhatnak ezzel védencüknek, azok utódainak és saját maguknak is? Ez valójában nem más, mint saját, emberi érzelmeink kivetítése az állatokra. Az állatok nem vágynak utódokra, nincsenek emberi érzelmeik, így a fedezést (az "aktust") nem szerelmi/érzelmi, hanem ösztönös alapon élik meg.

A hím állatoknak maga az aktus tényleg élvezet. Cserébe, hacsak nem maga a gazda viszi az hímet pároztatni, az állat elszökhet és kóborlásai folyamán veszélyezteti testi épségét, sőt az életét is. Ezenkívűl ki vannak téve az elkóborlással járó összes veszélynek: elütheti autó – sőt komoly közlekedési balesetet is okozhatnak, melyért a gazda a felelős -, valamilyen oknál fogva nem talál haza. Gyakori, hogy az állatok, még ha szerencsésen haza is jutnak, valamilyen fertőző betegséget összeszednek. Nos, a nőstény állatok esetében a görényeknél például már az aktus élvezete sem mondható el. A nőstény állatok szervezetét megterheli mind a vemhesség, mind a szoptatás.

„Nem csonkíttatom meg!”

Csonkításnak is nevezhető az ivartalanítás, hisz akkor végez az állatorvos megfelelő munkát, ha a hím állatot heréli, a nőstény állatból eltávolítja mind a méhet, mind a petefészkeket (ezt mindig beszéljük meg az állatorvossal, mielött ivartalaníttatjuk állatunkat!). Azonban ha azt tekintjük, hogy az állat életminősége nem romlik, pszichésen nem károsul, nem csökken munkaképessége, teherbírása, sőt, az ivartalanítás az egészségvédelemnek majdnem olyan fontos eszköze, mint a védőoltások - mivel a görények szaporodásbiológiája bonyolult, a nőstény hosszas tüzelése az állat halált is okozhatja -, határozottan pozitívvá válik ez a csonkító eljárás. Gondoljunk csak a mandula- vagy vakbélműtétre! Ugye a műtét után is teljes értékűnek vallják magukat? Az állat még csak ennyire sem képes, hogy felfogná és filozofálna rajta.

Láthatjuk tehát, hogy az ivartalanítás ellen szóló leggyakoribb és legáltalánosabb érvek alaptalanok, leginkább elterjedt hiedelmek avagy az emberek érzelmeinek kivetítése az állatokra.

Forrás: www.olcsokutya.uw.hu